Satie: Gymnopdie Nr. 1
Pozythron 2013.09.23. 22:09
Csend.
Fjdalom, mgis des, ahogy nzek elre, messze a semmisgbe, honnan a hangok csak jnnek, jnnek elrhetetlenl, s halnak el flemben…
Csend.
Fjdalom, mg is desen nznek rm a hangok, pedig n a messzesget kutatom, honnan jnnek… Nzem a sket zongoristt, hogy csbt ily csodsan des hangokat el az elhangolt zongora regrozsds hrjaibl, szrgta kalapcsaibl…
Kopognak, mintha ajt eltt llnnak, s hoznk az elszomort hrt… Kopognak, kopognak egyre csak felm lpdelnek, furakodnak be flembe, bntanak meg az ifj hangok az reg zongorbl. Kopognak, de meg-meg torpannak, pedig hromlbon jrnak… Kzelednek, mgis oly tvol vannak. Bennem vannak, kzben szfrk ereje csendesti el morajukat.
Csend.
Fjdalom, mgis des, ahogy nzek htra, messze a mindenbe, ahova a hangok visznek, visznek, de oly elrhetetlen. brndok tja volt mind az, hova visznek, s ahogy elhalnak k, flem meghal, ltezni nem kvn… S ahogy lbukat megvetik a ml id folyamn, nyugovra tr lelkem. Mit alkottam, tovbb lek benne, s ha hrom percre is, tvolba szll hangok htn lovagolva ledek jra ebben.
n leszek az agg zongora, regrozsds hrjaim, szrgta kalapcsaim engedelmeskednek a sket zongoristnak, ki csak nz a tvolba, kezei robotknt dolgoznak s…
Csend.
|