A kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon vs. Egy seggel két lovat nem lehet megülni

Már-már misztikussá vált kérdés, párharc a kettő szólás-mondás között - nálam. Kifejtem.

Adott egy szituáció. Egy több hete leszervezett programom van péntek-szombatra. Ha a péntekit lemondom, akkor a szombatira sem mehetek. Igazából szerelemből megyek el rá, csak a belsőmnek tesz jót, gyakorlati haszna egyenlő a nullával. Ellenben kaptam péntekre egy órát, ami - majdnem - ütközik ezzel a programmal. Erről már hétfőn este 11-kor kaphattam volna lényegi informálást, de másnap sikerült a telefonos kapcsolatot létrehozni. A tanárom Pécsett tanít, és tanársegéd tartja meg helyette az órákat, de péntekenként fel szokott jönni Pestre havonta egyszer. Nos erről kaptam értesítést. Órára is szeretnék menni, és a másik programra is (szintén zenei elfoglaltság). Nos ebből fakadóan kellett átszerveznem a péntekemet. 17:30-ra Szigetszentmiklóson kell jelen lennem, ehhez a 16:54-es busszal legkésőbb el kell indulnom. A tanárom elvileg 16:00-ra már bent tud lenni, és tud nekem tartani egy negyvenöt perces órát.

De nekem miért is fontos ez? Mármint a 'miklósi fellépés? Mert csak. Belső kényszer.
És miért fontos az óra? Mert idén szeretnék felvételizni és a tanáromtól csak jó dolgokat tanulhatok.

Tanárom teljesen felháborodottan közölte, hogy "csak miattad jövök fel Pestre". Nos, emiatt a nagy szerveződés. Mert szerinte ez az "egy seggel két lovat kategória", mert ő "nem biztos, de lehet, hogy már 4-re bent tud lenni. Ez attól függ, hogy meddig tart a próbám." Persze, nem vagyok akkora ember, hogy hozzám alkalmazkodjon egy Magyarországon elég neves művésztanár, de azt is figyelembe kellene venni, hogy nekem fix órarendet kellene beállítani, ami nem olyan, mint a menzesznaptár. Mert ugye ehhez képest kellene rugalmasnak lenni, és nem valaki kénye kedve szerint.

Tehát valaki mondjon nekem erre megoldást. Hogy akkor ez most az egyik szólás-mondás, vagy a másik? És kire is vonatkozik igazán az egyik, és kire a másik?