Drága Netty - ki már másodikos az osztályomban - versenyt (mert) rendezni.

Elsősorban.
Ím a másodikban.
A harmadikban már majdnem történik közlés.

És a negyedik: Gondolkodóba estem, miért ne csinálhatnék valami blogszerű tárgyat? És lám, megérett bennem az elhatározás, hogy az internet szemetesdombjára én is üssek egy szerényke kis tanyát. Felindultságomban azt is elhatároztam, hogy eme vétség miatt a kénköves pokol tüzén fogok elkárhozni - büdösben még nem fagytak meg az emberek. 

Felindultságom nem csak emiatt vala, hanem egy megnem nevezett egyén, becsmérelt engem. Jobban mondva az íráskészségemet. Tény, elég naivan pakolgatom egymás után a szavakat, és van, hogy értelmet is ad. Az is tény, hogyha értelmet ad, azt is csak én látom benne, illetve ezer emberből talán √2, ami mégiscsak több mint 1, de ebből egy kerek egész én vagyok. Mindegy. A lényeg az, hogy Hemy - hopp, megneveztem - beszólt. Nem kicsit. Annyi a szerencséje, hogy birkatürelmű embernek tartom magam - cseppet sem vagyok az - ellenben egy jó vita ígéretétől nem tántorodom meg. Ígyhát várom kedves a leányzó bárminemű jelentkezését nálam, hogy egy szópárbajban megvitassuk, ki is az, aki megérdemli azt, hogy 20 évet betöltött ember léttére tényleg felnőtt gondolkodásúnak nevezhesse magát.

Peti már bebizonyította - ő is sérelmezve lett -, szeretnék én is "bizonyítani", mégha nem is ilyen véresen - és nem is ennyire nyilvánosan.