[Ktelyem sincsen e kopr vilgban]
Pozythron 2013.09.21. 14:15
Egy lombl maradt tredkre pl versecske.
Ktelyem sincsen e kopr vilgban,
lmodom s nem ltezem, hiba…
Ktrt grnyedve okdom magam, belem
zdtja kifele grcss szavam, kegyelem
rted, lmom Mzsja, rted srok knnytelen.
lel karom kzt kt sort suttogtl nekem,
simt kezem alatt tiltakoztl ellenem,
ordtottad, hogy utlsz, gyllsz, kvezel engem,
mg a fekete tulipn fel nem szvja srga vrem.
Simt karom kzt suttogtl hozzm,
requiemknt zengett flemben
a ktsoros gyszos hozsannd,
vllamra fektetted fejed,
a knjaim knnytenger.
Szeretlek tged, de hiba, lmom Arctalan Mzsja…
lmodom, nem ltezem, hiba szltasz s lksz el
magadtl, szeretlek… de nem akarom, fj, de mtl
nem akarok lmodni… mindenhol lmok, nem ltok
embert, csak egy keser bb plasztikarct, bt fed el…
most is lmodom? ktrt grnyedek, szavat hnyok oda
hol llok… grnyedek… vrok… felllok…
hallgatok… lpek hrmat… tovbb hnyok… –
szeretet? knnyek patakja, mit tovbb okdok
fejem bele helyett… megint rd nzek, s gondolok
arra, mit is mondhattl te nekem… shajok…
les eszem fenkvn hentereg, borotvlok
szrs emlkeket, mit is mondhattl te nekem…
Szeret karom kzt mondtad nekem
savas kt sorodat, felolddtam…
knessav folyik flembe, feloldja agyam,
savas knnyem folyik szemembl, feloldja
elhangzott szavaid, felbontja atomjaidra
elfelejtett tested, rzsa arcodat,
holl szemed, illatos hajadat,
idomtalan tagjaid… csak gondolat maradt…
Egyeslnk, kdd vlunk,
sszeolvad elmm idomtalan
blvnyoddal… siktok
az ressgbe, benned vagyok,
az elmddel lejtek keringt,
s ahogy nzlek, csak kt sor…
…kt sor zsong az res lgben.
Kt sorod marja lelkem…
olvadt vkuum szippant be hirtelen,
hhall, atomi bomls, szkls,
anyagom antianyagodban egyeslt,
de sztvlunk, kt sorod siktod utnam…
csak kt sor, annyiszor elmondtad…
robbansban egyeslnk,
nullpontra rkeznk…
a gravitci megsznik,
ltem rtelme eltnik
– nem is volt, de –
elillan, csak
mi vagyunk s
a kt sor…
borzalom…
nem rtem…
ktlem, hogy
te is rted…
lel karom kzt kt sort suttogtl nekem,
simt kezem alatt tiltakoztl ellenem,
most mgis bennem lsz Olvadt lmom Arctalan Mzsja…
mg mindig azt a kt sort siratom…
Vilgot hnyok, siktom hangtalan neved…
a rm kergeti felrobbant, tkozott flemet…
s te csak beszlsz, beszlsz, beszlsz…
„Legyek az, aki akartam mindig is lenni a vilgban,
Vagy hazudtoljam meg az rtelmetlen lmokat ltalad?”
|