R�gen, egy kis k�zs�g koncertterm�ben t�rt�nt meg az eset. �sbemutat�. Amat�r zenekar, amat�r karmester, amat�r zeneszerz�. Mesters�gbeli tud�s h�j�n, csak ihlet jutott mindenki sz�m�ra. Kinek t�bb, kinek kevesebb.

A k�z�ns�g amat�r. Egyik-m�sik ember csak az�rt ment el, mert a szomsz�dja volt olyan pof�tlan, hogy fellengz�sk�ppen vett jegyet a csal�d k�zelebbi �s t�volabbi �g�nak. Az ilyen dolgok erk�lcsi megtorl�st �rdemelnek. Visszav�g�st. Hi�ba a minim�lb�r, sz�pen felvetk�z�tt mindenki, a jegy megvev�d�tt, a keny�r a holnap k�rd�se lesz. M�v�szettel j�l lehet lakni? – L�tom, valaki m�ris tiltakozik.

Persze voltak olyanok is, akiket �rdekelt a koncert – igen, mert az volt. Valakit v�rbeli megk�t�s vonzott a zeneszerz�h�z, m�st a m� c�me ragadott meg, amelyet egy plak�ton olvashatott – igaz, m�ra m�r senki nem eml�kszik r�.

A poros kis m�vel�d�si h�z nagyterme kezdett megtelni. T�th�k kim�rten n�zt�k a t�meget az utols� sorb�l. Lefitym�l� tekintettel m�regett�k az als�bb oszt�ly�akat – arr�l nem sz�lt a f�ma, hogy mi�rt a legolcs�bb helyen �lnek. Ol�h�k a sztreccs �s a bizsu minden m�ret�t felvonultatt�k magukon, gyerekeik – sz�m szerint �t, de lehet, hogy hat – megmutatt�k, hogyan is kell pillanatok alatt az olcs� k�rpitot lassan, k�nosan recseg� hanggal felt�pni, valamint az orruk term�k�t elrejteni – m�sra fogni, m�sra r�kenni, vagy �ppen a sz�jba beletenni, term�szetesen a koruk f�ggv�ny�ben. Ol�h�k m�g�tti sorban �lt a kis Magyar csal�d. Teljesen �tlagosan, olcs� alkalmi ruh�ban feszengve helyezkedtek el – nem szok�suk a f�ny�z�s, ugyanis nem futja mib�l. Fi�kat l�that�an nem �rdekli a koncert szelleme, fejben valahol az �perenci�n t�l van. H�tv�g�n m�r nem fog t�rni az a kurta fark� malac. Tal�n id�n el�sz�r v�gre j�l fog lakni a csal�d.

Egyre csak telt a terem. Egy ember nem foglalt helyet, � a baloldali ajt� mellett �llt. Bamb�n, m�r-m�r hipnotikusan b�mult maga el�. Az �t �dv�zl� embereknek b�lintott, a t�bbit figyelmen k�v�l hagyta. N�zte a padl�t, �s v�rta a pillanatot. Azt az egyet, amit mindenki v�r. Amelyik eljuttatja az embert a teljess�ghez. Egy bels� er� markora fogta a lelk�t. Szor�totta. A val� �let gondjai elsz�lltak felette, m�r nem foglalkozott a lak�shitellel, az uzsor�sok fenyeget�seivel. Csak annak az egy pillanatnak �lt, ami �ppen j�tt. �s tudta, hogy az elk�vetkez� nagy v�ltoz�st hozhat.

A k�z�ns�g duruzsolt, a zenekar elfoglalta a hely�t. Mindenki kellemesen elhelyezkedett olcs� fasz�k�n. A fekete egyenruh�ban �gy t�nt, mintha a k�zepes er�ss�g� f�nyben f�nylene mindenki. Egyszer csak a von�k kopogni kezdtek az �llv�nyokon �s megjelent egy hasonl� fekete ruh�ban a karmester. Kezet r�zott a koncertmesterrel, meghajolt a k�z�ns�gnek, majd fel�llt a pulpitusra.

M�ly medit�ci�ba kezdett a p�dium k�zep�n. L�tszott rajta a teljes koncentr�ci�, �tszellem�l�s. M�g az Ol�h csemet�k is �h�tattal figyelt�k, Magyar�k gyereke csod�val hat�ros m�don elfelejtette a diszn�t, pedig �hs�ge k�nz� lehetett.

A p�lc�t tart� k�z felemelkedett, �s egy elny�jtott hossz� mozdulattal megsz�l�totta hangszer�t, a zenekart. A p�rbesz�dben egy �sszezeng� unisono Fisz hangzott fel. Megsz�ml�lhatatlannak t�n� m�sodpercen kereszt�l zengett, majd hirtelen be�llt a csend. A k�z�ns�g ereiben megfagyott a v�r. Az ajt�ban �ll� ember feltekintett a padl�r�l, egyet el�rel�pett �s v�rta a folytat�st.

A p�lca az �gbesz�kkent, amelyre megsz�lalt a tiszta kvinttel feljebb l�v� Cisz. A k�z�ns�g el�r�bb d�lt a sz�k�ben, m�g T�th�k is elfelejtett�k arisztokratikus mivoltukat, �s azonosultak a k�z�ns�g t�megember�vel. Az ajt�ban �ll� ember szeme kikerekedett. Az utols� hang beint�s�t teljesen �tszellem�lten a karmesterrel egy�tt mozdulva intett�k be, amely egy nagy terccel lentebb lev� A hang volt. A hangz� eszk�z�k ord�tott�k, sik�tott�k az utols� hangot. A karmester minden er�t ki akart fesz�teni hangszer�b�l, mely egy v�ratlan pillanatban elhallgatott.

A t�meg megr�k�ny�d�tt, monoton tapsba kezdett, a karmester meghajolt. Majd levonult a sz�npadr�l. Mindenki �ntudatlan �llapotban elindult hazafel� – senki nem �rtett semmit.

Egy embert kiv�ve.

Az amat�r zeneszerz� ott fek�dt a baloldali ajt� mellett. A lelk�t szor�t� er� megsz�nt, �s abban a zeng� A hangban elt�nt. Eszenci�ja semmiv� lett. Az ihlet mesters�gre k�lt.

�s att�l kezdve nem hallotta senki sem ugyanezt a m�vet m�g egyszer.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2013.12.30. 18:59 Reyklani M�g mindig azt hiszed, hogy k�pes vagyok �rdembeli �s logikusan fel�p�tett v�lem�nyt alkotni? K�sz�n�m, hogy hiszel bennem, mert �n m�r nem tudok magamban. �s ha nem rugdosnak pernamensen h�ts�felen, akkor nem is mindig irok, b�r ha rugdosnak, akkor se mindig, de h�t ez m�r csak �gy van. Viszont, hogy �ly sz�pen felh�vtad a figyelmemet, h�t kapsz valamit, amit ak�r m�g v�lem�nynek is nevezhet�nk. Az elej�n �gy voltam vele, hogy most ez vagy egy koncert le�r�sa, amin te is r�szt vett�l, vagy nem. nem igaz�n tudom, hogy mi�rt k�dl�tt fel bennem. egy biztos, hogy ez egy olyan koncert, amin te is  ott lehett�l volna. S�t, �n is ott akartm lenni.  Igen, k�rek sz�pen jegyet, ide a markomba, b�r ahogy az az utols� dallam is elhalt, �s v�ge lett az utols� sornak, �gy �rem, hogy csak ebben a form�ban lett volna �rdemes meghallgatnom. De hiszen hallottam is! �ltalad! �n mindig nagyra becs�ltem azokat, akik a zene erej�t �gy �t tudj�k adni, �s nem tudom, hogyan csin�ltad, de m�g a m�v�szi kifejez�sek is megfogtak, b�r egy mukkot nem �rtettem bel�l�k. Csod�latos, mag�val ragad�, mindent els�pr� dallam, ami tal�n amat�r, de csak �gy amat�r, mint a tenger els� felz�g�sa, mint a vihar els� sz�ll�k�se, ami mag�ban hordozza a v�rhat� vihar minden erej�t, az �si hatalmak rettenet�t, azt az elemi er�t, amit�l az ember kirohanna �s egy�tt �v�ltne, harsogna, z�gna a sz�llel, vagy csak kacagna a pusztul�s kell�s k�zep�be. Azt�n, azt�n meghal. Mert ezt senki nem �lheti t�l. Azt az er�t, azt a mindenn�l �sibb er�t, ami ott rejt�zik a legkisebb hangjegyben, �s ami egy dall� v�lva els�p�r mindent, azt nem mindenki �lheti t�l. Csak azok, akik t�l t�vol voltak t�le, � nem �rz�keltek m�st, mint cik�z� vill�mokat, kopog� j�ges�t, els�t�t�l� �s tombol� eget. De aki l�trehozta, aki ott �llt a k�zep�n, annak meg kell halni. �s itt kikacsint�st teszek, az Isten meghalt, de az ember �l t�mak�rre, amit ezzel be is fejezek, mert lassan kezdem �gy �rezni, hogy elkanyarodtam az eredeti okt�l �s indokt�l, vagyis a m�vedt�l. Sz�z sz�nak is egy a v�ge: leny�g�zt�l. K�sz�n�m, hogy olvashattam!